Titkon

Titkon, titkon, mindig remélni

Várni azt mi, talán sose fog eljönni

Hinni abban, miben már nem lehet

Szeretni azt mi belül eltemet

Fájdalmak gúnyos játéka

Érzések végtelen óceánja

Habokban lágyan elmerülve

Süllyedek le a sötét mélybe

Isten karja szelíden átölel

Hitem mégis darabokban hever

Keresztem nehéz s talán megtör

Mégis vágyom arra, mi megöl

Önmagam valója

A hajnali álmatlanság a szívemre nehezedik

Koppan, szúr minden ütése

Lelkem fortyog, menekülne e világból

Egészen hozzád, hol félelem nem gátol

Hozzád futnék, ki börtönbe temettél

Bezártál s lelkemet, már nem adod

De mégis valómat végleg eldobod

Sikítnék de, csak hallgatok

Eljátszom azt, mi nem vagyok

Némán és bénán Megváltómra gondolok

De továbbra is csak hervadok

Isten és Jézus ki most hű társ

Szentlélek oltalma is csak rám vár

Gyógyítanak, ha hagyom

De nehéz kimondanom : AKAROM

Jó az Úr bár szemére hánytam mindent

Ordítottam neki: nem kellesz te Isten

S mikor őszintén kikeltem

A Magasságos nekem adott egy töretlen kincset

Kegyelmes volt az Igazságos, aki mellém adott

S már tudom mégis én voltam ki elhagyott

Mert nem voltam az, ki magát odaadja

Embertársáért ki önmagát feláldozza

Most az leszek, de nélküled

Ebben találom menekvésemet

Azzá lenni kit életre keltettél

S feledni azt, kit megsemmisítettél