Tegnap ebédidőtájt kaptam egy SMS-t. Miután meg voltam róla győződve, hogy a bankszámlámat ritkítja csak ismét valamelyik szolgáltató, így nem sok figyelmet fordítottam az ügyre. Késő délután hazaérve vettem csak észre, hogy nagyot tévedtem. A rövid szöveges üzenetet a Lelkem küldte. Azt írta, hogy valahol Strasbourg környékén jár.
Jó pár nappal azután, hogy elhagytuk Taizé kicsin faluját, végre sikerült rávennie magát, hogy utánunk induljon. Egy török kamionos vette föl néhány órányi stoppolás után. Közös útjuk végén elfogyasztottak egy jó kávét, majd gondos fogmosás után, mely a fogak között elbújó kávézacc kitakarítására szolgált, megegyeztek abban, hogy együtt imádkoznak. Ki-ki a maga nyelvén, a maga kultúrája és vallása szerint. A kamionostól való elbúcsúzás után a Lelkem ismét nagy dilemmába esett, hogy visszaforduljon-e. Kíváncsi nagyon a taizéi őszre.
Megkértem, hogy jöjjön haza, hisz itthon igen nagy szükségem lenne rá. Reményeim szerint lassan Budapest környékén jár már. Ha találkoztok vele üzenem neki, hogy csokis, vajas kiflivel és langyos kakaóval várom reggelire otthon sok szeretettel.
