Mohács után (2008)
Az őszi fákról lehulltak a döglött sárga lepkék
Aszottan, a hidegtől reszketve nézik az ágakat
Néhányan sárban fekszenek, zöld testük emlék,
Várnak, de a süvítő széltől nem kapnak szárnyakat
Fekete bordákként állnak ki a leégett házak vázai
Szürke homokvárak koromos felhőket táplálnak mohón
Hamuval takaróztak be az elfáradt emberek százai
Álmukban már lassan úsznak egy gyönyörű folyón
Magányos lovas jő a ropogós posványt dagasztva
A lengő csontváz-fák által szegélyzett ösvényen
Odvukban szomorú szemek várnak a tavaszra
Zörgő, száraz gallyakat csapnak a paták keményen.
Szakadt nehézpáncélos ül a nyeregben némán
Palástja rongy, horpadt vállvasán csorbult kard pihen
Pajzsáról már lekopott a címer, ha volt is netán,
Rostélyos, rozsdás sisakján fonnyadt pávatoll libeg
A Tenger (2007)
Üdvözöllek vízek Hatalmas Királya!
Nem ismerlek,oh bocsáss meg
Ezerszer találkoztunk, de hiába!
Titkok mélye e hullámrengeteg
Sehol egy út, egy ösvény vagy jel,
Míg találkozik a víz és az ég,
Melyet minden szem éberen figyel
Vajh, mit rejt a messzi kék?
Örök kérdést hallja e Végtelen
Alázattal megtörve szeleknek,
Hullámaid pusmognak szüntelen.
Mondd, mikről fecsegnek?
Gazdátlan, magányos hajó vagyok
Testem a vízen céltalan lebeg
Mondjátok kérlek zúgó habok,
Melyik most a part, ahová megyek?
